Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A meghajlított bot rugalmas energiájával az ember már akkor találkozott, amikor még csak az emberszabásúak családfáját gyarapította. A kutatók szerint az íj ismerete legalább 50.000 éves! "Legalább", tehát könnyen lehet jóval régebbi is. Az eszközhasználatról ma már tudjuk, hogy nem csak az ember sajátja, így valószínűsíthető, hogy a rugalmas bot energiáját még jóval a történelem kezdete előtt ismerték őseink. Az első nagy ötlet a bot két végének összekötése volt, hiszen ha hajlított állapotban tesszük, akkor máris a felajzásnál tárolt energia birtokában vagyunk. Hogy is van ez? Van az íj teljes kihúzási erejénél egy jóval fontosabb fizikai mennyiség, mégpedig a pillanatnyi állapothoz tartozó rugalmas energia. Mert nem az erő, hanem a betáplált rugalmas energia alakul át mozgásivá, azaz teszi hatásossá a nyílvesszőt. Márpedig - ha a botot a felajzás előtt eleve meghajlítjuk, akkor már a legkisebb kihúzástól kezdve (E= F*s ahol s a kihúzás, F a feszítő erő) rugalmas energiát kapunk, hiszen már a felajzás sem akármilyen mutatvány egy jól megválasztott rugalmas botnál. Ember ősünk nem számolt fizikai képletekkel, azonban a természet erőit sokkal közvetlenebbül ismerhette, mint napjaink modern elkényeztetett embere. Ezekhez a felismerésekhez tehát elég volt a tapasztalat, és már csak azt kellett kitalálni, hogy mit repítsen el az őskori „hosszú bot” azaz long-bow. Talán-talán a Kedves Olvasó, ha gyerekkora nyarait agyagos partú folyók mentén töltötte, akkor megismerkedett a rugalmas botra tapasztott sárgalacsinnal történő lövöldözés szemveszélyeztető élményével… Ősünk azonban élelemszerző eszközre vágyott, így aztán hamar rájött, hogy az íj akkor lesz hatékony, ha valami iránytartó hegyes valamit – nyílvesszőt használ. Miből készült? Hogyan működött? Rugalmas fában egy ligetes, erdős területen nincs hiány, az íjra kötözhető idegre pedig a nagy zabálásokkor tanulmányozható rághatatlanul szívós állati inak hibátlan alapanyagként szolgáltak. A többi már csak technikai finomítás kérdése volt, és valljuk be: az alapelvek változatlansága miatt az is maradt egészen napjaink agyonbonyolított technikai bravúrjaiig. Mennyire lehetett hatásos egy ilyen őskori fegyver? Bizonyára forradalmi technikának számított, különben nem készültek volna tömegével a művészien kialakított pattintott kő nyílhegyek. Igen korán megbecsült iparággá válhatott a közösség íj és nyílvessző készítő munkája, mert a jól sikerült íj az élelemszerzés csodafegyverének bizonyult akkor is, és még a történelemi időket is beleszámítva – szinte napjainkig tartóan. Sokáig kerestem ide illő videót, de sajnos meggyőző nem jött szembe. Általában azzal tökörésznek a látott filmeken, hogy kőszerszámokkal farigcsálnak ügyetlen mozdulatokkal. Pedig a lényeg nem ez, hanem hogy maga az íj miből van. Talán fel kell eleveníteni gyerekkori íjkészítő tudásunkat és megritkítani egy tiszafa bokrot, vagy a mogyorót egy jó suhángért? (Ámbár a növendék kőris is jó volna..., lásd a Robin Hood idevágó fejezeté
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Achat Xenical Kelhard

(Kelhard, 2019.11.08 07:53)

Viagra For Sale In Canada Lasix Achat Viagra Cialis En Ligne <a href=http://genericviabuy.com>buy viagra</a> Priligy Paraguay